Csuka

Horgászati szabályozás

Fogási tilalmi idő az ívás ideje, február 15. - március 31.
Kifogható legkisebb mérete 40 cm.

Hazánkban még megengedett az élőhalas horgászat ami Németországban már tilos.

Leírás

Lapos fejő őshonos ragadozóhal ami szinte valamennyi édesvízünkben megtalálható a hegyvidéki patakok kivételével. Teste hosszúkás és erőteljes, a pikkelyek aprók, melyek átterjednek a fejre és a farokúszóra is. Színét meghatározza környezete és vizenként nagyobb eltérések is lehetnek. Hasa fehéres, úszói is tarkák. A leggyakoribb kinézet a sárgászöld, halványan csíkozott test. Feje lapos, orra a kacsa csőrére emlékeztet. Szája hosszúkás amiben tűéles fogak helyezkednek el. Falánk ragadozó, áldozatára gyorsan, lesből, takarásból támad, és ritkán hibázik. Ha mégis elvéti a támadást az első mozdulatra akkor nem üldözi áldozatát. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül nincs menekvés. Nagyobb példányai esetlegesen, ritkán fürdőzőket is megharaphatnak, sekélyebb vizekben.

Csukahorgászat
A csuka nappali ragadozó. A hidegebb napokon a csukakapások a nap déli óráira tehető. A nyári hónapokban viszont egészen más a helyzet, itt ugyanis a kifogott csukák zömmel a hajnali, reggeli és a késő délutáni órákban kerülnek horogra. De nem lehet pontos időpontot meghatározni, mivel nem lehet tudni, hogy épp a közelben lapuló csuka mikor éhezik meg.

Horgászatánál drótelőkét kell alkalmazni, mert a fogai átmetszik a műanyagzsinórt, a zsákmányejtés esetén a horog szájfeszítő segítségével távolítható el, mert a harapása veszélyes. Nyáron kedveli az álló, illetve lassan folydogáló holtágakat és csak a kora reggeli vagy késő esti órákban táplálkozik.

Folyóvizeken kedveli a növénnyel sűrűn benőtt partmenti részeket, ahol nincs ott szívesen beáll a meder egyenetlenségeibe, vagy közvetlenül part mellé.

Borús esős időben egész nap kapásra bírható és kedvezően hat egy kis szél is. Erős szélben és a esőben a csuka visszahúzódik relytekhelyére. Napsütéses időben, főleg nyáron csak a kora reggeli és a késő esti órákban táplálkozik. Áradás előtt fokozódik az étvágya és az ár levonulása után visszahúzódik mélyebbre. lyenkor csak pergetve érdemes rá horgászni. Fárasztása rendkivüli élmény pergetés közben. Az áradás közben a partszélen tartózkodik kishalakra vadászva.

A zsákmányhalat a farkánál kapja el, majd megforgatja a szájában, és fej felől nyeli el. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt acélhorgot is képes megemészteni. Télen is táplálkozik és sikeresen horgászható a lékből is. Ha jégen horgászunk nem is érdemes délelőtt 10 óránál korábban kimenni.

Mindig olyan területre vessük be horgainkat, ahol csukarablást látunk és bátran dobjunk a vízinövényzet közvetlen közelébe mert ott van a legnagyobb esély a kapásra. Nagyot ránt a boton kapásnál úszón. A csalihalat mindig a derekán kapja el az úszót lerántja majd lassú oldal irányba indul. Ezek nagyon izgalmas percek de pár másodpercet várjun a bevágás előtt ne hamarkodjunk! Akasztás után semmiféleképpen sem szabad erőltetni csak ha akadó velé veszi az irányt ne húzzuk fel a felszínre mert annak végzetes következményei lehetnek mert a csuka leakadhat. A szájába nem szabad belenyúlni!

Ha megakasztottál egy csukát (élővizen) és az a fárasztás közben leakad ne aggódj, mert ha ugyan oda vissza dobsz megint ráfog verni a csalidra, ha élőhal, ha műcsali. Ez is azt bizonyítja, hogy a csukáknak vadászterületei vannak, amit őriznek! Tehát ha egy helyen kifogsz egy példányt ne nagyon számíts a következőre, mert az a terület ahol a csukádat fogtad az az ő vadászterülete volt. Kell egy kis idő mire visszaáll ugyan arra a helyre egy másik példány. Élő, vadvizen keress új helyet lehetőleg érintetlen területet. Telepített vizeken (állatkertekben) tök mindegy, hogy hova dobsz!

Magyarországon a csuka horgászható a Szávában, Murában, Balatonban, Dunában, Fertőben, Vágban, Kőrösben, Ipolyban, Szamosban, Marosban, Krasznában, Bodrogban, Berettyóban, Bódvában, Latorcában, Oltban, Sajóban, Szernyében, Zagyvában, továbbá a velencei, a kopácsi, a hódosi és a szarvasi tavakban.